Gyönyörű természeti környezetben, a Ménes-patak egyre szűkülő völgyében elhelyezkedő kis település az Aggteleki Nemzeti Park délkeleti részén.
Környezetében megtalálhatóak mindazok a természeti értékek, amelyekre a pihenni, kikapcsolódni vágyó embernek szüksége van. A festői szépségű települést két oldalról magas hegyek veszik körül, míg harmadik oldalról lankás dombok ölelik, ezek szögletében bújik meg, mintegy ligetként, mint arra a neve is utal.
Szögliget a 27-es főútvonalról egy rövid bekötőúttal az év minden szakában könnyen megközelíthető, kis zsák falu. Szorgalmas, vendégszerető emberek lakják. Akik nagyon ügyelnek arra, hogy lakókörnyezetük tiszta, rendezett legyen. Fák és virágok szegélyezik az utcákat. Számos lakóháza a múltat idézi, amelyek többsége a múlt század elején épült. Ezek közül ma már több másodlakás, az ország különböző részén élő városi ember menedéke. Ide csábította őket a csend, a nyugalom, a tiszta levegő és az a biztonság, amit lakóhelyén soha nem tapasztalt.
A túrázni, kirándulni vágyóknak ez a falu nagyon jó kiindulópont lehet. A karszt vidék felszíni természeti értékei, az építet kultúrtörténeti értékek, és a különleges védettséget élvező barlangvilág egyedülálló programot kínál az idelátogatóknak.
Szögliget korai történetéről keveset tudunk. Neve egyértelműen magyar névadás eredménye, ami jelzi első lakóinak származását is.
A tatárjárás után az 1250-es években IV. Béla király által emelt erődítmények egyike Szádvár, melynek építésével egy időben építhették a falu, román stílusú templomát. Erre a stílusra utal az 1974. évi javítást megelőző vakolatleverések során előkerült déli bejárati ajtó töredékei, ablakocskák.
A falu első említése a pápai adószedőjegyzék 1332 évi lajstromához kötődik.- Pál, a falu plébánosa másfél márka tizedjövedelmet vallott be eskü alatt és ezután fizetett egytizedrész adót a pápa adószedőinek-
1400. november 9.-én IX. Bonifác pápa búcsúkiváltságot adott Szögliget templomának. Ez akkor részleges bűnbocsánatot jelentett annak, aki a pápai bullában felsorolt ünnepek valamelyikén felkereste a templomot
1549 körül Szögliget környékéhez képest meglehetősen nagy falu volt: 20 jobbágy- és 12zsellér portával, 6 pusztatelekkel, 7 urasági szolgálatvállalóval és két bíróval rendelkezett.
A reformáció előretörését a Bebekek segítették a szádvári uradalomban és környékén. A szögligeti plébániát és a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére felszentelt plébánia templomot az 1561-62 évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek még katolikusként említik. (1493-ban plébánosa, Máté és több hívével együtt beiratkozott a római Szentlélektársulatba ) A plébánia hamarosan megszűnt, a maradék híveket a szilasi anyaegyházhoz csatolták. A katolikus templomot a reformátusok kezdték el használni, egy 1595 évi összeírás szerint akkor már biztosan tulajdonukban volt. Református egyházi vizitáció először 1605-ben vagy 1606-ban volt, ekkor a falu lelkésze N Pál volt, iskolája a mai ?felső-iskola ?helyén állt.
A II. József-kori állami plébániaszervezés végrehajtásakor a templom a helyi lelkészség felállításával egy időben, a katolikusokhoz került vissza, majd ezt 1810 körül plébánia rangjára emelték. 1788-ban jelentős, copfstílusú átépítést végeznek rajta, tornyát is ekkor építették és a templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték. (Sarlós Boldogasszony: az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és fogságban gyötrődők pártfogója, a halottak oltalmazója. Ő a várandós édesanyák vigyázója is. Az ünnep vigíliáján emlékeznek meg Mária anyaságáról. Ez a nap adta alkalmát a szegénygondozásnak, az anyaság ünneplésének és az aratás kezdetének. Szögligeten a búcsú minden év július hónapjának első vasárnapján van.). A római katolikus iskolát egy 1802-ből származó adat szerint 40-50 gyermek látogatta és egy tanítója volt.
A reformátusok élve a II. József által biztosított türelmi rendelettel, 1798 és 1800 között építhették a ma is álló templomukat. Ennek a kis méretű templomnak akkor csehsüveg-boltozatos mennyezetet készítettek. Később ezt elbontották, helyette sík, vakolt mennyezet készült (1866-ban) 1877-ben 16 méter magas fatornyot építettek a déli lábához. Ugyan ebben az évben helyezték el a westfáliai Bochumban öntött 120 kg-os acélharangját is. A református iskolát 1788-ban alapították. Első ismert tanítója Molnár István volt és 1788-1795 között oktatott a faluban. Az iskola a 20. sz. elejéig működött egy tanítóval.
1896-ban óvoda is létesült, amely egyházi felügyelettel működött, ?Gyermek menedékhely? elnevezéssel. 1912-ben felépült az új óvoda (a mai Önkormányzat épülete) amely továbbra is egyházi felügyelettel működött. 1921-ben egy időre a határőrség foglalta el (a trianoni döntés értelmében a határt Derenk-Vidomáj mellett Jelölték ki) 1938-ban a Bécsi döntés értemében Magyarország visszakapta területeinek egy részét így a határőrség is elköltözött. (Szalamandraház) Megnyílt az út Rozsnyó felé újra átmenő forgalom volt Szögligeten. A II.világháború újra Vidomájnál húzták meg az országhatárt. (A háború alatt Szögliget-Rozsnyó közötti erdőkben partizán egység működött, ?Petőfi brigád?)
Óvár-tető: Először 1866. évi térkép tünteti fel az Óvár helynevet, majd a III. -katonai felmérés térképe. Paládi-Kovács Attila egy Szádvárral kapcsolatos népmondát ismertetett, melyben az Óvárt is említik. Egy helyi lakos adatközlése szerint a hegyen ?60-70 éve ( az 1900-as évek elején)még meg volt a fundamentum, kövek pedig ma is találhatók? A helyszínen először Dénes György járt, aki rövid leírást is közöl róla megemlítve azt, hogy az Óvár csúcsán ismeretlen korból származó sáncolás maradványai találhatók, majd ugyan abban a munkájában ?ősi földvár maradványainak? határozza meg a sáncokat.
2004-ben Halász Ágoston Szádvár kapcsán vetette fel azt a nézetét, hogy a korai Szádvár esetleg nem is a mai helyén, hanem a 14.-15. századig az Óvár-tetőn lehetett.
Legutóbb Feld István foglalkozott széleskörű vizsgálat keretében az Óvárral, felvetve azt, hogy elsősorban a kilátás és a megfigyelési lehetőségek növelése lehetett létesítésének célja. Ásatás nélkül azonban kora közelebbről nem határozható meg, nem dönthető el, hogy őskori vagy középkori eredetű, de származhat akár a 16. századból is.
A vár eredete ismeretlen, okleveles említéséről nem tudunk. Neve régebbi építésű várra utal, ami a vele szemközt, a Ménes-völgy túlsó oldalán álló Szádvárral lehet kapcsolatba hozni. Forgách Ferenc krónikájából tudjuk, hogy Szádvár 1567. Évi Schwendi-féle ostromakor Jablonca és Szögliget felől egy-egy erődöt építettek. Így felmerül, hogy az Óvárban az ostromkor a Szögliget felől létesített erődítményt lássuk. Eredeti funkcióját, az útelzárást a hegyen nem tudta volna betölteni. A leletek hiánya főleg azt valószínűsítik, hogy nem lehetett hosszabb ideig használatban.
A vár a tatárjárás után az 1250-es években IV. Béla király által emelt erődítmények egyike. Hadászat szerepe a Bódva-völgy, a Torna-patak és a Sajó völgyében, Rozsnyóra és a bányavidékre vezető utak ellenőrzésében állt. Fontos láncszeme volta Szendrő, Krasznahorka és Torna váraival alkotott erődláncolatnak.
Első említése 1268-ból való, ez az oklevél tudatja. Hogy Tekus ispán fivére, Bács 1264-ben V. István ellenfeleinek kezére játszotta Zard várát. 1272-1277 között Tekus ispán birtokolta a várat, amelyért cserébe Jenő várát (Diósjenő) adta a királynak.
Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időszakban szerezte meg magának Aba Amadé. Az Amadé-fiak 1312.Évi legyőzése után Károly Róbert királyi kézbe vette vissza a várar.
1386 táján juthatott a pelsőci Bebek család, Szádvár és uradalma, birtokába. Ezt követően hosszú időre a nagy hatalmú Bebekek lettek meghatározói a vidék történelmének.
1451-ben Talafusz János, Giskra János huszita vezér embere pusztította Szádvár birtokait a várat is megszállta. 3 évvel később, 1454 karácsonyán adták vissza a Bebekeknek.
1470 körül a vár és tartozékai Szapolyaié váltak, amikor Szapolyai Imre nádor házasságot kötött a pelsőci Bebek Orsolyával. A várat és tartozékait ez a család elajándékozta Werbőczi Istvánnak, aki Szapolyai János kancellárja volt.
1526 után Bebek Ferenc visszafoglalta a várat. Bebek Ferenc és fia György Szádvárban rendezte be erősségét és hol Ferdinánd, hol János király híveként innen indultak rabló hadjárataikra vagy török elleni portyáikra. Bebek György, aki ekkor Gömör vármegye főispánja is volt, innen indult (1562) a füleki török ellen. Árulás következtében török fogságba került. Kiszabadulása érdekében Szapolyai János özvegye, Izabella királynő oldalára állt. Ezért Ferdinánd király utasítására a császári csapatok 1567 telén Schwendi Lázár tábornok parancsnoksága alatt megostromolták Szádvárat, amit Bebek György felsége, Patócsy Zsófia védett. A jól ellátott erősség komoly ellenállást tanúsított, végül azonban a súlyosan megrongálódott várat a védők kénytelenek voltak feladni. Bebekné így embereivel, ruháival és kincseivel Torna várába vonulhatott.
Szádvár ezzel kamarai birtok lett. A várba 60 főnyi német gyalogost vezényeltek. A várkapitányok váltották egymást és csak azt nézték, hogyan juthatnak minél nagyobb jövedelemhez, a várat pedig pusztulni hagyják. A várhoz tartozó falvak a várkapitányok nem törődömsége és kapzsisága miatt elnéptelenednek. A lakosság az elviselhetetlen terhek, a török rajtaütései, hódoltatásai és adóztatásai elől elmenekülnek. A vár tovább pusztul.
1604-ben a Csákyak kapják meg érdemeik elismeréseként, zálogba. Mivel a zálog összegét nem tudták előteremteni ezért kölcsön fejében, biztosítékul a várat és tartozékait Pethe László tornai főispánnak engedték át, amit időközben Bocskai István hajdúi elfoglaltak.(az őrség elmenekült és védtelenül hagyta a várat) A Bocskai-felkelés után Csáky István Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől is megerősítést kapott az adományozásról, aki azonban azt felsővadászi Rákóczy Zsigmondnak is eladományozta, azért, hogy javára lemondjon a fejedelemségről. A következő évtizedekben ádáz pereskedés folyt a várért és az uradalomért a Csáky és a Pethe család között, akik felváltva lakták a várat. Azt senki sem javította, erősítette meg az 1567-es ostrom óta. Ezzel egy időben a Rákóczyak is igyekeztek jogaikat érvényesíteni, de eredménytelenül. A 17. század második felében a Csákyak és Pethék házasságai révén már a Batthányiak és a herceg Eszterházyak is igényt tartanak a várra és birtokaira. 1674-ben végül a herceg Eszterházyak kezébe kerül.
1682-ben Thököly Imre fejedelem kurucai elfoglalják a várat, közel három évig megtartották azt, annak ellenére, hogy a Bécs alatt győztes Sobieski János lengyel király sikertelenül megostromolta. Végül a várat a bécsi udvar 1686-ban felrobbantásra ítélte.
Hajdan volt Torna megyei falu, Jósvafőtől északkeletre az Alsó-hegy nyugati végén, a Ménes-patak völgyéhez és Szádvárhoz közel feküdt.
A falu neve a szláv deren-gerin-drén-drenka szóból származik, ami somot jelent. Első lakói szlávok lehettek. Feltehetően a bronzkor embere is ismerhette ezt a helyet. Ezt bizonyítják a Julcsa-barlangból (csempész-barlang) előkerült aranylelet.
A17. század harcai és az 1710.évi pestisjárvány miatt teljesen elnéptelenedett, és akkor új birtokosai a herceg Eszterházy család lengyel telepeseket hozatott akikkel betelepítette a falut. A telepesek idővel részben elmagyarosodtak, de nyelvüket és hagyományukat megőrizték. Az 1940-es évek elején 110 lakóház állott és száznál több család lakott a faluban. Hothy Miklós kormányzó nagy, összefüggő vadászterületet és vadas parkot kívánt itt létesíteni, ezért a földeket és házakat felvásároltatta, majd a családokat kitelepítették. A derenkiek Martony, Komjáti, Szögliget, Emőd-Istvánmajor községek területén vásároltak földet, házat és letelepedtek.
A házakat lerombolták, mindössze a volt elemi iskola maradt meg melyben az 1950-1960-as években az állami erdészet vadásza lakott. A Rozsnyói püspök hozzájárult a templom lebontásához is, amiért 50 hold földet kapott kárpótlásul. A falu harangját megőrizték, rajta az öntés dátumával ?anno 1727?.
A falu területét 1943-ban közigazgatásilag is Szögligethez csatolták.-1950-es években két régi derenki család költözött vissza, akik közül az egyik Babarcsik István és felesége Anna néni volt-
Az 1990-es évek elején emlékkápolna épült és minden évben (júliusban) megszervezik a ?Lengyel búcsút?, ahol a régi lakók és leszármazottaik valamint a környék községeinek lakói szép számmal vesznek részt.
A falu szülötte volt a környék nagy népi mesélője Bobaly István (1905-1983)
?Szögligeten születtem 1905-ben, egyszerű paraszt család gyermekeként. Iskolába is jártam. 6 elemit végeztem. Szüleim foglalkozását folytattam, földműves voltam. Nemrég a téeszből mentem nyugdíjba. Nagyon szeretem, mindig is nagyon szerettem hegyes-völgyesszülőföldemet, szülőfalumat, Kisgyerek korom óta szeretem szülőföldemmel együtt a szép tájhoz fűződő elbeszéléseket, meséket, néphagyományokat, amelyeket bárhol halottam igyekeztem megjegyezni. Sok ilyet hallottam szüleimtől és nagyszüleimtől. Érdekeltek az írásos emlékek is, amelyeket levéltárakban, könyvekben találtam.
Így állt össze ez az írásom is, amelyben Szádvárhoz fűződő ismereteimet foglalom össze, azzal a céllal, hogy ezeket a mai érdeklődők és az utánuk következő nemzedékek tudomására hozzam, megőrzésre átadjam.? / részlet Bobaly István SZÁDVÁR című írásából, amely 1981-ből való/
Szögligeten született szülőföldjéhez ragaszkodó költő Fecske Csaba./1948-/
Hamar rákapott a könyvekre, amit elsősorban édesanyjának köszönhet, aki a parasztasszonyokkal ellentétben nagyon szeretett olvasni. /Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz/ Hosszú téli estéken az olvasás volt a fő szórakozás, mivel a faluban még nem volt villany a petróleumlámpa fényénél hangosan, édesanyjával felváltva olvastak.
Már iskoláskorában írt verseket, olykor óra alatt. Egyszer a tanító néni rajta kapta, az írását megmutatta az igazgatónak, aki szigorú ember volt, de nem kapott büntetést. Mivel az igazgató tanította a számtant, azt a feladatot kapta, hogy amíg a többiek megoldják a számtanpéldát, óra végére írjon egy verset. Ettől kezdve híres író lett, Szögligeten ő lett ?Petőfi kettő?. Ez a hírnév kötelezettségekkel járt, a lányok emlékkönyvébe verseket kellett írnia. Gyártotta is szorgalmasan (Petőfi hatására) a szerelmes, hazafias verseket. A sikertől vérszemet kapva megalakította az önképző kört, annak két sajátossága volt. Az egyik, csak fiúk lehettek a tagjai a másik óra alatt működött. A következő ötlete egy verspályázat volt, fődíjként egy csomag Munkás cigaretta volt kitűzve. Vonzó volt a díj, olyannyira, hogy azok is versírásba fogtak, akik kiütést vagy hidegrázást kaptak korábban a versektől. A sok-sok sántító, kancsalító versezet közül egy feltűnt ?Suttog a fenyves zöld erdő / Télapó is már el jő/ Csendül a fürge száncsengő / Véget ér az esztendő / Elfogta a sárga irigység, hogy kezdő létére milyen szép verset írt. (csak hetek múlva tudta meg, hogy ezt a verset Weörös Sándor írta). A zsűri ennek ellenére őt hozta ki győztesnek. A cigarettát megosztotta a társaival, amit titokban, hátul a deszka budiban szívtak el. Verseit elkezdte elküldeni a szerkesztőségekbe. A Pajtás Újság egy részletet közölt az egyik verséből, majd a Szabad Föld-be jelent meg egész verse a Madár ijesztő dala, amiért honoráriumot is kapott. Ez volt élete első keresete. A feladóvevényt, amelyen postázták a honoráriumot /1963.10. 03./ még ma is őrzi. Ekkor közölte édesanyjával, hogy ő költő lesz, ebből fog élni. Naponta megír két-három verset, több pénze lesz, mint a tsz elnöknek. A dolgok nem teljesen így alakultak, de költő lett, akire Szögliget büszke. (Fecske Csaba: Szárnyak gyökerek, Kaló Béla interjúja alapján)
Szögliget Szádvár egykori szolgáló falva. Nem tudni, hogy a településnek akkoriban mi volt a főbb feladata. A vár urának és népének kiszolgálására nem csak mezőgazdasági termékeket biztosító népességre, de különféle kézművesekre is szükség volt. Néhány évvel ezelőtt a Vár-völgyében még találkozhattunk fa- és mészégetőkkel.
A faluban születet Duber István. Gyerek kora óta gyűjti a régiségeket, akkor talán még nem is gondolta, hogy gyűjteményét, muzeális értékeit rendszerezve másoknak is megmutatja. A szülői házából lett tájház, melyet örömmel, nagy szeretettel ápol, gondoz és nap, mint nap utazik Szendrőből, hogy fogadja a látogatókat. Több tájház található a környéken, de a Pista bácsiéhoz nincs fogható, a legnagyobb érték ő maga, az ő idegenvezetésével a látogatónak felejthetetlen élményben van része.
A tájház a Petőfi Sándor utcában található, melyet a helyiek Potácsnak neveznek. A nevét nem tudni miért vagy miről kapta. Egy abban az utcában lakó bácsi szerint az gúnynév, egy másik szerint vászon fehérítőt jelenthet. A múlt század elején Szögligetről is ?kimentek Amerikába dolgozni? talán az amerikások nevezték el így. Az angol potash szó magyarul hamuzsírt jelent./ A magyarországi hamuzsírfőzést Európa-szerte megbecsülték, mivel a hazai hevítő kemencék olyan szerkezettel rendelkeztek, amelyek a hamuzsírt megóvták a szennyeződésektől, így az igényes vegyipari és textilipari felhasználásra is alkalmas volt./
A fahamut un. hamukádakban kioldották az így kapott lúggal fehérítették a vásznat. A Petőfi utcában volt alkalmas hely erre a műveletre, ott fehérítették a vásznat.
Ménes-patak, Taploca, Csörgő-forrásbarlang
A Ménes-patak 12 km-t megtéve áthalad Szögligeten a főutcával párhuzamosan, néhol eltűnik és a kerteken át, folytatja útját
Az Alsó-hegy legnyugatibb részén két nagyobb forráscsoport indítja útjára a déli oldal erózióbázisát képező Ménes-patakot. Az egyik a Medvéskerti-forráscsoport a völgytalpon, a másik a Lizina-forráscsoport a völgy Északi oldalán.
végül a Josva-patakba torkollik. Nem csak régen, de manapság is látható, hogy az asszonyok a patakban mosnak még télen is. Számos langyos vizű forrás található a faluban, ilyen a templom előtti téren a Taploca.
A taploca mélykarsztos eredetű langyos vizű forrás, amely törésvonalak mentén törnek fel a mélyből, keveredve a felszínről származó, egyrészt barlangi eredetű hideg karsztvízzel. Jellemző, hogy télen magasabb a hőmérséklete, mint nyáron. A lecsökkent felszíni csapadék miatt jobban érvényesül a mélykarsztos víz.(13-14C-os)
A Csörgő-forrásbarlangot 1977-ben tárták fel a Vass Imre csoport kutatói. A mindenütt nagymennyiségben levő barlangi agyag vastagon borítja a falat és a mennyezetet. Hiányzanak a szinlők és a felszínről bekerült kavics sem található benne. A patakos szakaszban 3-4 méter széles járatok, több helyen 6-7 méter magasak. Az eddig bejárt rész kb.100 méter. A korábban nagy intenzitással kutatott barlang igen hírhedt volt a kutatók körében. Szűk hallatlanul sáros, vizes járatok bejárása több órát vett igénybe nem túl nagy hosszúsága ellenére. A barlang összefüggése a Papkerti-forrással víznyomjelzéssel igazolt. A barlang Szögliget és Perkupa vízellátásának szolgálatába van állítva ezért nem látogatható.
Vass Imre (1795-1863)
Földmérő az első tudományos igényű hazai barlangtérkép készítője, Közel két évtizeden át Gömör-Kishont megye földmérőjeként tevékenykedett. Az 1848/49-es szabadságharcban, mint hadmérnök vett részt.1825-ben a Baradla Vaskapunak nevezett végpontján átjutva a 4.5 km. Hosszan feltárta a barlang főágát. Megsejtette a folytatást is, de annak feltárására 100 év múlva került sor. Gondosan felmérte a barlangot, arról alaprajzi és hosszméreti térképet szerkesztett. Elkészítette a barlang feletti terület térképét is. Leírta a környék geológiai és hidrológiai viszonyait, valamint a barlang feltárásának történetét, a bejárása során látható képződményeket. Munkája nyomtatásban, 1831-ben jelent meg magyar és német nyelven, a barlangot és a felszínt ábrázoló melléklettel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés